Esténként nagyon szívesen gondolok vissza azokra a gyermekkori éveimre, melyek során még nem voltam kerékpár tulajdonos, csupán vágyakoztam egy bicikli után. Most már csak mosolygok azon, hogy mennyire nagyon vártam az évnek azokat a napjait, melyek hozzám voltak valamiért köthetőek, hiszen abban reménykedtem éppen akkor jön ez az a pillanat, melyben én is beléphetek a boldog bicikli tulajdonosok körébe. Éppen ezért nem múlt el úgy karácsony, születés- és névnap, húsvét vagy az egész évet lezáró bizonyítványosztás, hogy ne reménykedtem volna abban, hogy megkapom végre az áhított kétkerekűt. Mosolygásom és visszaemlékezésem oka most az, hogy kisfiam került ebbe a helyzetbe, hiszen kinőtte az óvodai búcsúra kapott biciklijét. Mára komoly iskolás lett, aki fiú létére nagyon szépen teljesít az osztályban. Így teljesen logikus lehetne, hogy bizonyítvány osztója alkalmából meglepjük egy Merida kerékpárral, mely megfelel testméreteinek és amelynek segítségével jövőre már táskáját is könnyebben bejuttatja majd az osztályba.